Hauser Antal

Haragszik a Föld

Haragszik a Föld, megrázza a kérgét
Kitölti az embereken, felgyülemlett mérgét
Megmutatja erejét a civilizációnak
Kemény leckét ad, az öntelt Földlakónak.

Megsértődött lelkével senki sem törődik
Természeti kincseivel egyedül gyötrődik
Elszabadult energiák villámpusztítása
Jelzi, sértő neki, az ember kapzsisága.

Napjainkig megnyerte, minden fontos harcát
Felfedi a ritkán látott, pusztító arcát.
Vulkánokkal, tengerekkel nehéz szembe szállni
Jóindulatát nem szabad, tovább herdálni.

Testén élősködik az emberiség hada
Megunta az önző létet, dübörög a szava
Eltűnteti percek alatt a civilizált létet
Nem hagy az Univerzumban, emberi emléket.

Hauser Antal

Belváros

Szűk utcákban, régi falak, sűrűn tornyosulnak
A homlokzatról, viharban, kődarabok hullnak
Idegenek minden sarkon, előttük papírdoboz
Kéregetnek mindenkitől, látványuk sokkot okoz.

A növekvő forgalomban, a nép gyorsan halad
A járdán lévő kartondoboz, üresen marad.
Átkozódnak, könyörögnek, e lecsúszott lények
Bennfentesek tudni vélik, nem is oly szegények.

Pici baba a kezükben, sovány, éhes szemekkel
Éjjel nappal szolgálatban, telhetetlen zsebekkel.
Óránként jön a gazdájuk, elviszi az adományt
Ételt, italt hoz, keveset, így tart élő rabszolgát.

Kapualjban, pincék mélyén találnak fekvőhelyet
De amikor felfedezik, ott maradni nem lehet.
Szaporodnak hétről hétre, nem látni a sor végét
Megtűri a társadalom a nincstelenek létét.

Csákány-szegi kosárfonó

- Itt az új otthonom! Merengek a tájon,
azt beszélik erre, meleg lesz a nyáron. -

Kapál a paraszt rojtos szélű nadrágban,
hangya mászik lábán csiklandós csizmában.
Karikára derül a fiú kondája,
ki imént tűnt fel ott távol a határba.

Tiszának partján kúszik a nap sugara,
fűzek csüngnek sorba, haboknak kosara.
A gulya sem legel onnét nagyon távol,
hol szekérből épült színesre szőtt tábor.

Módosabbja lehet ez itteni tájnak,
ki magának vályogból tapasztott házat.
Bandából egy öreg nevét nem is mondom,
folyóparton jár kel fűszálat rág folyton.

Jobb szélső kunyhóból Ő vágyik tavaszra,
vesszőkhöz napszámra szegődik nyaranta.
Hűvös őszi reggel begyűjteni lohol,
hosszú téli estén másoknak tilinkol.

Tudása apjáról, arra nagyapjáról,
kézről-kézre maradt népes családfától.
Ezredfordulóra, ej került most bajba,
nincs kinek tudását, örökségül hagyja.

Teremtett az Isten néki is egy társat,
mégis gonosz fiak lelkük közé álltak.
Gyalázattól jajdult víz mögött a vadon,
huszonhárom évet befedett egy halom.

Nem került más aztán erre a világra,
kiben rálelt volna elveszett párjára.
Ha került is minek, soha sem kereste,
szívét kedveséhez föld alá temette.

Kérgesedett ujja, lelke keményedett,
évtizedek múltak, velük öregedett.
Most is így jár látom odalent a parton,
fűszál lóg szájából keze bicskát markol.

Lenge ingben késsel húzza le a háncsot,
homlokán sem számol frissen mélyült ráncot.
Nyes egy kicsit ebből, teker azon hármat,
szája nyitva marad, fűben kis kanásznak

Lesi az öreget nyakát nyújtogatja,
kérdené is látszik -Ezt hogyan faragta?-
Sípot kipróbálja, amaz danol hozzá
így ülnek ott ketten, a Tisza táncot jár.

- Ej bátyám! Itt ez a gyerek kapjon rajta,
ősei tudását fejfa ne hamvassza! -

/Hosszúfalusi Hoporty/

Hauser Antal

Még egy tortaszelet
/monológ/

Órák óta izgatja szememet
Egy különleges torta szelet
A csoki máz rám nagyon hat.
Előtte bekaptam öt másikat

A gyümölcstorta sem rossz
De a csokis, az gonosz.
Láttam rajta tejszínhabot
Nagyon jól mutatott.

Más is kiszúrta e remeket
Rendelt magának két szeletet
Mellettem, eszegeti boldogan
Csatlakozom hozzá komoran.

Felejtem a plusz kilókat
Fájó lyukas fogat
Inkább vállalom
A viszontagságokat.

Egyszer él az ember
Hallottam mástól
Mikor kissé megszédült
A sok erős piától.

Ezt a napot csak túlélem
Többet máskor nem ezt kérem
Disznóvágás következik
És a torta elfeledik…

Hauser Antal

Idő

Kóstolgatod az idő egységeit
Megismered az élet veszélyeit
Arcvonásod átrajzolják a napok, évek
A változást nehezen fogadja a lélek.

Nem nézel szembe magaddal
Elégedetlen lennél az új arccal
S ha emberi kéz alakítja vonásaid
Összetörnek dédelgetett álmaid.

Eljön a nap, félsz a holnaptól
Megijedsz valós önmagadtól
Megszakad a folyamatosság
Marad a tanácstalanság.

Keresed a kiutat e labirintusból
Látszat robotot vállalsz muszájból
Az esélyed olvadozik
Az idő darabokra esik.

Nem számolnak veled
Szabadon fut életed
Ütközöl egy váratlan ponttal
Összeforrsz az Univerzummal.

Hauser Antal

Gondolatok a sírásóhoz

Mit nézel szívesen
Mi nem ront a szíveden
Hazugság lelkeden
Sok pénz a neveden
Zene a füledben
Emléket idézzen.
Gyászzene halottnak
Sok újat nem mondhat
Üzenj a hangoknak
Ha szívedből ellógnak
És engedve parancsnak
Mind egybe folynak.
Göröngyök hullnak
Fekete gödörbe
Lelked felemeli
Bánatból örömbe
Lehet boldog a sírásó
Vagy szomorúan gazdag
Viseli terhét a halálnak
Mit mások nem vállalnak.

Hauser Antal

A részeg biciklis

Hullámzik a légben
Botorkál a fényben
Lassan megy a pedál
A sarkon megáll.

Kezdi elölről
Az indulás bajait
Kétségbe ejti
Kis őrangyalait.

Zavarja a forgalom
Haza jutni fogalom
Jó lenne túlélni
E pót szülinapon.

Autók suhannak
Ölni nem akarnak
Hősünk végül nekihajt
Egy sötét házfalnak.

Éles fájdalom
Lüktet homlokában
Józanítón hat
A hideg éjszakában.

Dideregve vacog
A meleg szobában
Oldódik a mája
Finom pálinkában.

Hauser Antal

Esküvő

Itt van a várva várt nap
Eljött boldog, s boldogtalan
A két fiatal élete
Mától nem céltalan.
Megtalálták egymást
Biztonságra leltek
A násznép előtt
Hűséget esküdtek.
Könnyű már az élet
Nem kell sokat tenni
Csak 60-70 évig
Egymást elviselni.

Hauser Antal

Másfél maratoni

Egy kiskutya hatvan kilométert futott
Az újévi rakéta sokkot okozott
Még jó, hogy biztos helyre került
Valaki ezen, vidáman derült.

A Sorson a sor, hogy lépjen
Megfelelő választ mérjen
A cinikus tettesnek jelzést adva
Ez a gondolkodás zagyva.

Visszaszáll fülébe a süvítés
Pénzre váltható a büntetés.
Örökre elvethető az ötlet
A mozgókra petárdát lőnek.

A szerető gazdi hoz nyugalmat
Végre a kutyus otthon alhat.
S mikor a teáskanna sípol
Álmából ébredve vadul csahol.