Szólj hozzá a lap alján

Pelsőczy Réka

színművész, rendező

Eddigi szakmai életében van olyan produkció, vagy időszak, amire úgy gondol, mint ‘aranykorra’, vagy legkedvesebb élményre?

Aranykorom még nem volt, de legnagyobb élményem az Én egy szemüveges kisfiú vagyok 4 előadása volt Kapolcson.

Hogyan látja Magyarországon ma a színház helyzetét, milyen irányba tart és milyen szerepet szeretne ebben Ön betölteni?

A színházi struktúra változóban van, bizonyos szempontból nyitottabb, mint pár éve, és ez lehetővé teszi, hogy megcsinálhatom amit akarok, és kiváncsiságot, dolgozni akarást tapasztalok a fiatal és idősebb kollégák körében is. Viszont ha megszűnnek a társulatok, márpedig ez csak idő kérdése, mindenki mindent el fog vállalni, mondván hogy meg kell élnie. Lehetetlen lesz két hónapot rendesen végigpróbálni, mert a színész három dologban vesz részt egyszerre. Ha ott is van a próbán, fáradt, dekoncentrált, s a legtöbb energiát, ami még mindig kevés, az éppen soros produkcióba fekteti. Hatékony munkára csak a főpróbahéten lehet számítani, de így csak összerakni lehet valamit, jól- rosszul, és pont az öröm vész el az egészből.
Struktúrán kívül, majdnem lehetetlen dolgozni, a minimális pénz, amit pályázattal, vagy innen onnan összeszedünk, nem tud elég lenni fodrászra, öltöztetőre, világosítóra, díszítőre, díszletre… Az energia nem a munkára, hanem a szervezésre, pénzszerzésre megy.

Mondott vissza már felkérést? Mik azok a tényezők, amik kizárnák, hogy elvállaljon valamit?

Mondtam már vissza munkát, mert nem tudtam jól dolgozni a rendezővel, nem hittem az egészben, és úgy éreztem, rosszat nem akarok csinálni, és időm sincs erre.
Mindent visszamondok, amiről azt érzem, hogy semmi örömöt nem okozna, ahol nem érdekel a rendező, vagy az ötlet amit kitalált. Csak pénzért nem vállalok színházi feladatot, mert tudom, hogy nem bírnék próbára járni, és aztán nem tudnék kimenni a színpadra. Filmben viszont szívesen vállalok egynapos szerepet is, akkor is ha nem művészfilm, a pénz miatt is, és mert szeretek forgatni.

Melyik szereppel vagy darabbal foglalkozna most legszívesebben?

Most Nadesdaval foglalkozom szívesen, Biljana Srbjanovic: Sáskák című darabjából, ami “pályám” egyik legjobb darabja és szerepe.

Színházi berkekben számtalan anekdota, vicces történet terjed színházi bakikról, kolléga megtréfálásáról, nagy bemondásokról. Tudna ilyet, vagy ilyeneket mondani, ami akár Önnel, akár valamely kollégájával, vagy valamelyik klasszikus nagy öreggel történt meg?

A Portugálban egyszer nem került be a szünetben a “Konyakosüveg”, és mikor Ónodi Eszter konyakot Kért, Csuja Imre azt mondta neki “Vodka van.”. Ezt még túléltük volna, de nem számítottunk rá, hogy a következő 10 percben a “konyak” kb hússzor hangzik el különböző formában. Olyan volt az egész, mintha taposóaknákon lépkedtünk volna: minden második mondtban el volt rejtve egy “konyak”, amit gyorsan ki-ki “vodkára” cserélt, hihetetlen mulatságos volt, ahogy valaki elkezdte a mondatot és közben jött rá, hogy hopp, itt is jön egy “konyak”… amikor már azt hittük, hogy túl vagyunk rajta, még mindig jött egy-kettő.
Sírtunk a röhögéstől. Lehetetlen volt megállni…

MinInterjú
Anekdóták
SzínHázi Hírek
Trailer
KritiKa