Juuj

Kollégám ikrei Szabolcs és Petra. Egyik nap Szabika megkérdezte, mikor lesz már ebédre Szabolcs selymes krumpli??? A szülők nem értették, miről van szó, mire Szabika: Dehát miért, Petrazselymes krumpli lehet?

Útközben hazafelé óvodás fiamat igyekeztem szóra bírni, beszélgetni vele. Egyik nap megkérdeztem tőle, mi volt az ebéd, de nem emlékezett rá. Segíteni próbáltam, de mégis, mi volt benne? A gyerek arca felragyogott: kanál! Azóta rajta maradt, hogy Laci kanállevest kapott ebédre az oviban.

Egy siketek világnapja alkalmából készült tévéműsorban nyilatkozta egy kilenc év körüli kislány:
“Nem szabad őket bántani, mert ők is olyanok, mint mi, csak nem tudnak hallani!”

Egyik elsős tanítványom az iskola udvaron eldobott egy kavicsot, és majdnem eltalált vele (szerencsére engem). Szigorú arccal kérdőre vontam, hogy tudja-e miért nem szabad kaviccsal dobálózni, erre ő elkámpicsorodott, és azt mondta:
- De Kati néni, az egy szív alakú kő volt!

Vikinek lejátszottuk Friderikától az Édenkert című számot, aminek a refrénje úgy kezdődik, hogy “Füves legelők…” Nem volt valami jól sikerült felvétel, alig lehetett érteni a szöveget, de Vikit ez egy cseppet se zavarta, hanem teli torokból énekelte: “Füles papajóóó!”

“Rekettye” helyett “brekettye”.

Unokatestvérem az esküvőjére meghívta a húgom élettársát is, a tízéves lányával, Stellával együtt. Stella úgy gondolta, hogy illene valami ajándékot is vinnie, ezért rajzolt egy szívecskés üdvözlőlapot, és ráírta: “Kívánom, hogy legyetek mindig boldogok, mert az jó, és ne veszekedjetek soha, mert az nem jó!”

Viki (2 évesen) éppen az ágyon üldögélt, amikor egyszer csak megszólalt:
- Büdi van!
- Hol van büdi? - kérdezte meg saját magától.
Aztán elkezdett mutogatni a pelenkája felé.