Szia:)
Megtaláltad a könyvem. Ezzel máris játékba kerültél.
A könyvet szándékosan hagytam el, hogy Te megtaláld.
Ez egy ajándék Neked.
Olvasd el és utána hagyd el újra, hogy más is megtalálhassa.
Nem baj, ha nincs kedved elolvasni, de kérlek, akkor is hagyd el újra a könyvet!
Játékunk központja egy fórum:
http://www.shakuecho.com/blog/?page_id=1130
Ha van kedved, írd be a fórum hozzászólásaihoz, hogy hol és milyen könyvet találtál, és hogy hol hagytad el újra; ezzel segítesz nyomon követni a könyvek útját. Írd meg, hogy tetszett a könyv, milyen érzés volt megtalálni. Beszélgethetsz a többiekkel, akik szintén tagjai a
KönyvHagyók Klubjának.
Szép Napot:)
KHK

Kránicz Sz. Rita cikke

KHK

Néhány hete vettem észre, hogy KHK címmel új „játék” indult az oldalon, a Könyv elhagyók klubja. Érdeklődéssel figyeltem az új szórakozás indulását, és szó mi szó, nem nagyon hittem, hogy ebből lesz valami. Aztán egyszercsak kezdtek megjelenni a bejegyzések, hogy X megtalálta Y könyvét. Hm, gondoltam, akkor ez mégiscsak működik. Szívesen kipróbáltam volna, de ragaszkodó és gyűjtő típus vagyok. Szerencsére, pont e gyűjtési láz következtében akad néhány könyvem, ami duplikátumként szerepel a könyváramban, így hamar találtam egyet, amiről úgy döntöttem, hogy a köz javára fordítom. Felcímkéztem, majd izgatottan azt tervezgettem, hogy hol is hagyjam el. Először arra gondoltam, hogy a buszon felejtem. Igen ám, de sokan voltak rajta, és folyton azt éreztem, hogy figyelnek, nem mertem letenni, nehogy valaki figyelmeztessen, hogy elhagytam a könyvemet. Mert hát persze hiába ez a cél, nem olyan egyszerű egy könyvet elhagyni. Legalábbis tudatosan nem. A buszon tehát nem sikerült. Sebaj, gondoltam, majd a metrón. Na most a metrón sem volt jobb a helyzet, sőt, ha jobban belegondolok, ott méginkább szem előtt éreztem magam, így ezt az ötletet is elvetettem. Az utcán nem tudom sehová lerakni. A munkahelyemen nem akarom elhagyni. Jó, majd ebédkor, amikor átmegyek a menzára. Emígy morfondíroztam, miközben az aluljárón át a munkahelyem felé közelítettem. Hideg volt, így az utcára lépvén fejembe húztam a sapkámat és épp a kesztyűmbe bújtattam volna a hideg elől a kezemet, mikoris azt vettem észre, hogy csak az egyik kesztyűm van meg. Kerestem a zsebemben, néztem a táskámban, semmi. Épp bosszankodni kezdtem, ugyanis nagyon szeretem ezt a kesztyűt, nem mintha valami extra lenne, csak egy egyszerű fekete kötött kesztyű, fekete szőrrel a csuklómon, pont olyan, mint a kabátom gallérján. Ekkor egy kaján vigyor suhant át az arcomon. Megvilágosodtam. Hát igen. Ha végülis nem is a tervek szerint, de valahogy mégiscsak sikerült csatlakoznom a KHK-hoz. Igaz, nem egy könyvet, hanem egy kesztyűt vesztettem el. Mindenféle para és görcs nélkül. Hát igen, valahogy így kellett volna a könyvvel is, egyszerűen, lazán… Mondanom sem kell, a könyvvel azóta sem próbálkoztam. Viszont kérem, hogy ha valaki megtalálja a kesztyűmet (az eset a Batthyány térnél történt), akkor szóljon…